Trafik ügy szélesebben.

Szex, szeretkezés, szabadsága.

És az önkielégítésről.

Tartalomjegyzék:

A vallások és emberek érthetetlen és érthető prüdériája.

A nemi betegségek

A nem kívánt gyermek.

A szabad szex és a gyermekvállalás.

Az emberrel született szemérmességek (nemcsak kultúra, de genetika is).

A szex biológiai alapon is több érzelemmel jár, mint más testi szükségletek.

A szabad szex igénye, kontra a hűtlenség fájdalma és vesztesége.

A sokat megénekelt szerelem.

A megfelelő társ kiválasztása.

Az önkielégítésről.

A jól megszabott határokig azért elmehetünk.

A tartalomjegyzék szépen megmutatja az okoskodás lényegét.

Szerettem volna egy olyan rövid gondolatsort, írást elkészíteni melyet az iskolás pl. hatodikos iskolás unokáimnak, ajánlhatok azon reménnyel, hogy általa a szex, a szeretkezés a párkapcsolatok alapvető problémáit jobban átlátják.

A vallások és emberek érthetetlen és érthető prüdériája.

A vallások melyek a közös erkölcsöt képviselték és részben korunkban is képviselik, felettébb szigorúak a szex, a szeretkezés vonatkozásában. Korábban a vallási erkölcsök határozták meg a jogot is.

Egy fiatalember, legyen ő lány, vagy fiú, elég nehezen érti meg, ezt a szigorúságot. Nem fogadja el. Vagy elfogadja, mint vallást, erkölcsöt, de nem látja mögötte a logikát.

Viszont ha csak tartalomjegyzékbe említett problémákat nézzük, akkor már egy kicsit érthetőbbé, logikusabbá válik a vallások szigorúsága.

Soroljuk hát fel ezen szigorúságra okot adó problémákat:

A nemi betegségek

A nem kívánt gyermek.

A szabad szex és a gyermekvállalás.

Az emberrel született szemérmességek.(nemcsak kultúra, de genetika is).

A szex biológiai alapon is több érzelemmel jár, mint más testi szükségletek.

A szabad szex igénye, kontra a hűtlenség fájdalma és vesztesége.

Korábban „a nemi betegségek” és „a nem kívánt gyermek” problémája sokkal súlyosabb volt, mint napjainkban. De azért napjainkban is probléma, odafigyelést kíván, tájékozódást kíván, de azért megelőzhető.

A többi probléma (inkább problémakör) azonban változatlan erősséggel áll fenn napjainkban is.

De azért voltak és vannak érthetetlen prüdériák, szigorúságok álszenteskedések is. Nemcsak a szex vonatkozásában de ott talán erősebben, mint máshol. A korábbi problémákkal, csak azért lenne érdemes foglalkozni, hogy bemutassuk a vezetők, a jog alkotói nagy butaságra képesek. Halálbüntetés házastársi hűtlenségért. Vagy, korábban, még az indokolt esetben sem lehetett elválni. Vagy, az önkielégítés tiltása. Ezek példák a túlzott szigorúságra.

Ugyanakkor bemutatható lenne a fejlődés is. Egyes esetekben, pl. az önkielégítés vonatkozásában még mindig túlzottan prűdek és álszentek vagyunk.

A nemi betegségek:

Fontos probléma, érdemes utánanézni, de itt és most nem térnék ki rá bővebben.

A nem kívánt gyermek. Avagy: a jó körülményektől elvont gyerekek.

Hát igen, ez még fontosabb probléma, de most már elég sok és jó védekezés van, tehát jelenleg csak a felelőtlenek, felületesek és buták problémája.

Viszont ez az egész összekötődik a családtervezés problémájával, mely kapcsolatos a gyermekvállalással. Napjainkban két probléma merül fel ezen vonatkozásban: igen kevés gyermek születik, mely a gazdasági jólétet is veszélyezteti. Az sincs kizárva, hogy kevés utód miatt kihal, vagy eltorzul az emberi faj. Vagy csak egyes népek, nemzetek tűnnek el.

Valószínűleg, az hogy ki hány gyereket vállal, mint önzőséget-önzetlenséget értékeli majd a másvilági igazságszolgáltatás, ha van ilyen.

A lelki jólét vonatkozása pedig: a boldogságot, és azt hogy igazi nyoma legyen a földi életünknek, értelme legyen életünknek, csak a gyerekeink adják meg.

Tehát gyerekekre szükség van, ugyanakkor jó lenne, ha ez nagyjából tervezetten történne, például életképes és olyan családba ahol kettő, három-négy felelős felnőtt van.

Szóval a jelenlegi probléma azon felül, hogy kevés gyerek születik, az hogy azoknak is jó része tervezetlenül, illetve rossz családi körülmények közé születik.

Ők nem kívánt gyerekek? Valami hasonló, keressünk jobban passzoló kifejezést, mondjuk:

jó körülményektől elvont gyerekek.

A szabad szex és a gyermekvállalás.

A szex legfőbb célja a gyermeknemzés. Ezért tette természet, Isten kellemessé, élvezetessé. Másodlagos célja az örömokozás. A szex talán az egyik olyan örömadó tevékenység melyben örömet is kapunk. Viszonylag könnyen és ártások nélkül tudunk örömet adni és kapni. Persze csak akkor, ha az itt felsorolt problémákat kivédjük.  

Az előzőkben elmondtam: miért életünk legfontosabb tevékenysége a gyermeknevelés, (utódlétrehozás és gondozás).

Egyes nem túl okos, és önző embereket a szex szabadsága visszatarthat a gyerekvállalástól.

Most itt illő lenne kitérni arra, hogy jelenleg miért nem vállalnak elég gyereket az emberek, pl. itt Európában. Az egyik ok, az emberi önzőség, kényelmesség növekedése. A másik ok, már inkább rendszerbeli, bár az ember, anyagi szempontból egyre jobban él, de lehet hogy lelkileg nem. De nem is ez a fő baj, inkább az, hogy az emberek nem bíznak a jövőben, vagyis nem bíznak ebben az egész kapitalista rendszerben. Nem bíznak a rendszerben, nem bíznak a jövőben, ezért nem akarnak gyereket. Nem akarják hogy a gyerekük egy rossz világban, rossz rendszerben éljen. És vannak még további okok.

Egyes embereket, főleg az önzőket, butákat a szex szabadsága azért tart vissza, mert a szex élvezetét megkapják gyerek nélkül is. Valljuk be az egész fajfenntartás fontos folyamata, hogy szex öröme és vágya az állatoknál és a fejletlen embernél össze van kötve az utód- létrehozással. Vagyis ha valaki szexuális örömöt akart, akkor gyereket is készített. Ez az összekötés korunkba szinte megszűnt, és egyesekre ez úgy hat, hogy akkor minek gyerek.

Szóval azért ez is egy ok (a csökkent gyerekvállalás, szex szabadsága miatt) arra, hogy a szex szabadságát kritikával nézzük.

Az emberrel született szemérmességek (nemcsak kultúra, de genetika is).

Nagyon egyszerűen arról van szó, amiről az egyik film szól. Két fiatal felnőttek nélkül egy lakatlan szigeten felnőtté válik, és bár senki nem mondja nekik azért a nemiséget szemérmesebben kezelik, mint mondjuk az evést. Sok jel arra utal, hogy van egy bizonyos velünk született szemérmesség, bár ez általában kisebb, mint a társadalmi erkölcsök által kiszabott szemérmesség. Szóval azért a szexet nem lehet úgy kezelni, mint pl. az evést, alvást, pihenést, stb.. Annál is inkább, mert

A szex biológiai alapon is több érzelemmel jár, mint más testi szükségletek.

Ez megint nem lelki, erkölcsi megközelítés, hanem tényszerű orvosi, avagy biológiai megközelítés. Akár a hormonháztartást is vizsgálhatnánk, de mégis máshol kezdem. Megint az evéssel összehasonlítva, vagy valamely szeretet tevékenységgel összehasonlítva, meg kell állapítani, hogy bármennyire is szeretjük a pl. a túrógombócot, azért nem leszünk bele szerelmesek. Nagyon szerethetjük például a repülést, de az meg nem ember, akivel társas viszonyba kell élni. Tehát a szeretkezés több érzelemmel jár, és több felelősséget igényel, mint más örömszerző tevékenység. Vagyis elmehetünk (általában mi az emberek, a többség) egy alkalmi partnerrel szeretkezni, de utána mindenféle lelki problémák jelentkezhetnek. Olyanok, amik egy túrógombóc evés után nem jelentkeznek. Pl. kiábrándultságot érzünk, azért mert nem sikerült jól a szeretkezés. Kiábrándultságot érezhetünk, azért is, mert sikerült, de nem folytatódik. Vagy egy kicsit talán bele is szerettünk az alkalmi partnerbe. A partner nem akarja folytatni: vagyis akkor valami baj volt velünk. Megalázó, hogy nekünk jelentett valamit, ő pedig csak üzleti szempontból, vagy egyszerű kielégítés miatt használt minket. Ugyanakkor, ha alkalmi partnerrel folytatódna, általában az is problémát jelentene. Lehet, hogy a másik oldalon meg az állandó társunk megsértjük.

Szóval általában még egy könnyed alkalmi szeretkezés is érzelmi viharokkal, csalódással jár.

Pláne ha megjelenik a féltékenység, a hűtlenség fájdalma.

A szabad szex igénye, kontra a hűtlenség fájdalma és vesztesége.

Aki még nem tapasztalta az csak legyint rá, de aki igen, az tudja: az egyik legborzalmasabb lelki fájdalom az életben. Megint csak az átlagemberről beszélek. Mert vannak olyanok, akik soha nem féltékenyek, de a többség nem ilyen. Tulajdonképpen mindenféle hűtlenség, a bizalom eldobása fájdalmas dolog, de a szerelmi hűtlenség, a leginkább fájdalmas. Sokat nem lehet erről beszélni: mivel ilyen az ember, a szex szabadságát annak ellenére, hogy van erre igény, nagyon meg kell gondolni, ha van állandó társunk, házastársunk, szerelmi társunk.

Ráadásul a megcsalás és annak következménye (szerelemváltás, féltékenység) a leggyakoribb válóok, gyerekes családok eshetnek szét.

Eddig arról volt szó, hogy kétségtelenül az emberek többségét (nőket és férfiakat egyaránt) csábítja  a szabd szex, de sok okból ezt nagyon meg kell fontolni.

Mindenféle technikákat ki lehet találni arra, hogy azért mégis legyen egy kis szabad szex.

Prostituált rendszer, szabad házasság, többnejűség, szerelemi közösségek, de egyik sem lehet jó, mert az érzelmek háborgása és a féltékenység mindig megmarad. Ezek amolyan kényszermegoldások, félmegoldások. Ugyanakkor lehet, hogy erre a kettős igényre (szabad szex és hűség) nincs is igazán jó megoldás. Ráadásul ott van a többi probléma, a nem kívánt gyerek és társai.

Az első szexet leginkább, de a többi alkalmi szexet is meg kell fontolni, csak ezt lehet ismételgetni.

A megoldás inkább az, hogy egy viszonylag szabad szex, jó szex a tartós kapcsolaton belül jöjjön létre.

 A sokat megénekelt szerelem.

Megpróbálom az általam fontos lényeget kiemelni. A szerelemről persze nem nagyon lehet értekezni, mert az egy hatalmas érzelmi utazás. Nem is értekezem, de azért az iskolásoknak kell valami értelmeset mondani.

A szerelem létezése még inkább azt jelenti, hogy a szabad szexet kritikusan kell nézni.

A szerelem a nagyon jó barátság és a nagyon jó szex ötvözete lenne.

Viszont sokan e nélkül, főleg a lelki összeillés nélkül is szerelembe eshetnek.

Van un. kémiai vonzódás, és szexuális összeillés, de ha nincs mellette barátság (egyéb lelki összepasszolás) akkor az csak ingatag keserű, egymást romboló szerelem lehet.  

Gyakorlatilag arról van szó, hogy a társválasztóknak azt is ki kellene deríteni, hogy van e igazi barátság, lelki gondolkodási összeillés. Ugyanis ezt nehezebb kideríteni, mint azt hogy van e szex vonzódás, és összeillés. Nehezebb, mert ekkor az emberek nem az igazi átlagos arcuk mutatják, és elfogultan értékelnek. A jó szex létrehozhat egyfajta szerelmet, de ha nincs mögötte semmi lelki gondolati összeillés, akkor nem lesz tartós kapcsolat. Egy fokkal még az is tartósabb lehet, ha nincs jó szex, de van egyfajta lelki gondolati összeillés. De mint mondtam az optimális, ha mindkét összeillés megvan.

Szóval nehéz ügy, megtalálni az igazi társat, de meg kell próbálni. Türelmesebbnek kell lenni. De mi van ha telik-múlik az idő és nem jön össze? Erre még visszatérek.

A megfelelő társ kiválasztása

Nem árt, ha tudjuk, mit akarunk

Optimális esetben: ha nem is teljes, de azért van szerelem. És nagyjából mindketten boldog családi életet szeretnének, legalább két gyerekkel, teljes családdal. Továbbá viszonylag jó munkát, egyfajta karriert, anyagi jólétet, társadalmi megbecsülést szeretnének és a társadalom hasznos tagjai, szeretnének lenni. Az emberek viszonylagos többsége kb., ezt szeretné, tehát ez nem mese. Most itt az a kérdés: kik illenek össze. És nem az: mennyiben lehetséges mindez.

De vannak, akik mást akarnak, pl. csak karriert.

Vannak, akik nem ezt akarják, vagy nem akarnak semmit (sodródnak), de úgy tesznek, mintha akarnának valamit.

Vannak, akik nem akarnak tartós kapcsolatot, társat, családot, csak úgy tesznek, mintha akarnának és sopánkodnak, hogy nem jön össze.

Tehát jó lenne, ha a fiatalok legalább azt tudnák, hogy mit akarnak, ha már az optimális célok nem is tetszenek nekik.

Akik pedig valóban komolyan szeretnének tartós kapcsolatot azoknak az alábbiakat, kell megfontolni.

A párválasztás szempontjai közül első a gondolati, lelki összeillés. Szokás mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Lehet hogy ez egyes dolgokra igaz. Az viszont nem valószínű, hogy alapvető világnézeti különbség, vagy az, hogy az egyik akar gyereket a másik nem, összekötné a társakat. Tehát azért az alapvetésekben, főleg, hogy mit gondolnak egy párkapcsolatról, nagyjából hasonlónak, kell lenni. Nem ellentéteseknek.

Tehát a lelki gondolati összeilleszkedés után jöhet szex összeilleszkedés vizsgálata.

A szex összeilleszkedésnél is érdemesebb egy kicsit átfogóan és lényeglátón gondolkodni.

A közvetlen szex-technikáknál fontosabb, hogyan gondolkodnak a szexről. Tehát fontos, hogy a szex hozzáállás illeszkedjen. Pl. felfogások hasonlósága, a sűrűségről, a gátlásosságról, a korlátokról (mi fér bele és mi nem) továbbá a szex fontosságáról.  Mindezt jó tisztázni, és ha nagyon eltér, akkor nem sok jóval kecsegtet a kapcsolat. Tévedés, hogy kapcsolat elején mindez kiderül szex közben. A kezdeti hévben olyan dolgokat is tehet az ember, amit később, mivel nem a lelke mélyéről jött, elutasít. Tehát az nem bizonyíték, hogy mit tesz a társ a kapcsolat elején, főleg ha szerelmes.

Ezután pl. a szexet bevezető rituálé illeszkedése is fontos, pl. hosszú romantikus, vagy gyors szinte eseti, vagy egyéb legyen.

A kommunikáció illeszkedése is fontos. Egyszerűbben: meg tudják beszélni a problémákat. Ha nem akkor valamilyen feszültség gátlás van, ami a szexre is ki fog hatni.

Mindez nagyon okosan vagy inkább okoskodóan hangzik, de mi van akkor, ha nem találjuk meg a jó társat. Pláne, ha ennyi feltétel van. Mit tegyenek, akik tényleg akarnak társat, de nem találják meg? Türelem, és keresgélés, de meddig? Ez megint egy olyan kérdés, aminél abba kell hagyni az okoskodást, mert nincs igazán jó megoldás. Csak azt lehet mondani, hogy akkor bizony engedni kell az igényekből, meg kell elégedni a közepes társsal is, de azért bizonyos határ alá nem szabad menni.

Akik pedig nem akarnak tartós kapcsolatot azoknál, mint ok, és részben, mint megoldás szóba jöhet a szabad szerelem és az önkielégítés.

Kitérnék az önkielégítésre, mivel szerintem ez egy fontos része a szexuális életnek.

Először is különböztessük meg az önkielégítést, mint a párkapcsolati sextechnikát (ez egy fontos változatos technika, módszer), attól amikor nincs partner. Az önkielégítésnek sok előnye van ehhez képest, csak néhány hátránya van. A néhány hátrány, hogy a partnerváltogatás szabadságával együtt, oda hathat egyeseknél, hogy ne vállaljnak tartós kapcsolatot, ill. nem vállaljanak gyereket. Vagyis: jól megvagyok én állandó társ és gyerek nélkül. A férfiak esetében egy kicsit férfiatlannak és gusztustalannak tűnhet, de ez csak szokás és kultúra kérdése. Szóval egyik nemnél sem visszataszító, sőt annak ellenkezője. Ennél azonban több előnye van. Arról már szó volt, hogy a kiöregedő kapcsolatban is hatásos sextechnika. Vagy távollevő párok esetében. Vagy csak egyszerűn, mint választékbővítés.

Viszont a magányos embereknek segít elviselni a magányt, remélhetőleg az átmeneti magányt. Azoknak is segít, akik nem akarnak szakítani a párjukkal, megcsalni sem akarják, de valamely okból, nem tudnak szexuális életet élni. A fiataloknak segít megtanítani testük rejtelmeit. Összességében tehát pozitívan értékelendő dolog. Arra kell vigyázni, hogy ne fordítson el a párkapcsolattól.

A jól megszabott határokig azért elmehetünk.

Inkább két részre bontanám a kérdést:

Mit tehetünk, hogy a tartós kapcsolatunk tartós és jó maradjon többek között szex szempontból is?

A szerelem szabadságának hol vannak azon határai ameddig elmehetünk?

Amit eddig elmondtam, azt kellene ismételgetni.

De hogy újat is mondjak. Szexuálisan legyünk szabadok, de ez leginkább a komoly tartós kapcsolatra vonatkozik. Szóval nem füvel fával és nem mindent. Ha komoly tartós kapcsolatba vagyunk, akkor annak előnyeiért érdemes lemondani a partnerek váltogatásáról.

Az állandó társunkkal hozzunk létre egy jó, sokoldalú, szexuális életet. Legyünk ez irányba nyitottak tanulékonyak alkalmazkodók. Mindez tehát kölcsönös. Az tény, hogy minél hosszabb a kapcsolat annál nehezebb a jó szex kapcsolatot fenntartani. Kiöregedhet a szexkapcsolat.  Ha bizalom és megértés van, és már kiöregedett a kapcsolat, akkor talán egy kis megbeszélt partnerváltás belefér.

Végső soron persze ott van a válás lehetősége, de ez legyen valóban a végső sor. Ne váljunk el könnyen, persze most nem az eszement zaklatásra gondolok. Arra gondolok, hogy ne azzal a gondolattal teremtsünk kapcsolatot: na bumm, legfeljebb elválunk. És adjunk a másiknak két-három esélyt.  De ha már válunk tegyük azt barátságba és úgy hogy a gyerekek ne sérüljenek.

Ha nem vagyunk tartós kapcsolatba, szerintem ez a rosszabb variáció, akkor is érdemes határokat szabni. Elsősorban a saját érdekünkbe, de azért másoknak sem árthatunk, sem testileg, sem lelkileg.